Verdant Skald – a Természet hangja és ritmusa.

Idegen, elsőre érthetetlen, de valami furcsa hangulatot sugároz. Mintha ősi dobok pergése adná a ritmust hozzá, ezek a szavak jutottak eszembe, amikor ezt olvastam.

A „verdant” szó angolul azt jelenti, hogy zöldellő, burjánzó, élettel teli. Olyan, mint az üde tavaszi rét, az árnyékos kert, vagy a gyermeki kíváncsiság.
A „skald” egy régi északi szó. A skald a vikingek mesemondója volt – a törzsek költője, emlékőrzője, krónikása. A törzs és saját életének emlékeit őrizte és hordozta magában, ötvözve az ősök legendáival és tudásával.

Mit fogsz itt találni?

Nem naplót írok – legalábbis nem a klasszikus értelemben.
Nem akarok írói babérokra törni, mert én egy kertész vagyok, aki érdeklődéssel és nyitottan figyeli a világot.
Megosztom veletek ezt a világot, a kertészkedésen túli valóságomat, a mindennapok küzdelmeit, mert talán segíthetek azoknak, akiknek nem elég a növények, a Természet társasága.

Igyekszem érdekesen és érthetően írni, megmutatni neked, én hogyan látom a világot.
Véleményem lesz és tapasztalás a hétköznapokból, ami lehet, hogy neked nem lesz érdekes.

Nem adok tanácsokat és nem mutatom meg, hogy merre kell menned!
Arról írok, amerre én járok és amit én látok. A többi a te döntésed.

Kertész vagyok és apa, férfi és gondolkodó, de elsősorban ember –
a Természet része, egy példány a Földön élő körülbelül 7,7 millió állatfaj egyikéből.
Ami megkülönböztet a többiektől, az hasonlóvá tesz a többi állathoz:
a Természet törvényei szerint, vele összhangban szeretnék élni.

Hogy ne legyen annyira egyszerű, ezért időnként magyarul, máskor pedig angolul fogok írni, mert a világ minden részéről érkeznek látogatók a blogra.

Köszönöm, hogy itt vagy!

Verdant Skald – a kert hangja