Szinte elcsépelt kifejezés az, hogy a Természet minden pillanatban tanít nekünk valamit. Pedig így van, tanulhatunk minden pillanatban a körülöttünk lévő világtól, ha valóban befogadók vagyunk. A nyelvünk közös: az ösztönök, a megérzések és a hangulatok, amiket érezni kezdünk, amikor körbevesz minket a Természet. Én a következőket tanultam és éreztem a saját kertemben:

1. A növekedéshez idő kell és ez így jó!

Türelmetlenek vagyunk! Én is az voltam, amíg el nem fogadtam, hogy a várakozás izgalma nem lesz attól rosszabb, ha nem csírázik ki egy mag. Az élet körforgásának egyik alapja az új élet, a kicsírázó mag, a megduzzadó rügy és a kibomló virág. Megújulnak a fáink és a bokraink, kikelnek a magok. Engedjük a természetes folyamatokat a maguk útján, ne avatkozzunk be műtrágyával, permetszerekkel. Ami életre alkalmas, az életben fog maradni, ez a Természet törvénye.

2. A káosz nem ronda, hanem másképpen szép!

A sterilen rövidre nyírt pázsiton csak a fűnyíró berreg, rendezetten élettelen. A vágatlanul hagyott foltok a kertedben állandó otthont adnak a poszméheknek és táplálékot a beporzóknak, engedj nekik is teret magad mellett és meghálálják izgalmas csiripeléssel, kihívó énekhagokkal.

3. Minden része mindennek.

Szüleink és családunk van, kutyánk és macskánk, részesei vagyunk a kapcsolatoknak. Kötődünk másokhoz és mások is kötődnek hozzánk. Van kedvenc gyümölcsfánk és imádott virágunk, emlékeink és tapasztalataink. Az életünket körülvevő Természetet ökoszisztémának (is) nevezzük, milliónyi láthatatlan szállal kapcsolódik hozzánk a talajban élő gombáktól kezdve a lágy- és fásszárú növényeken át a madarakon és állatokon keresztül. A kutyámat átölelve hallgatom és érzem, ahogyan hatalmas szíve lüktet, mozgatja az életet. Megnyugtat, hogy közel vagyok, a része lehetek.

4. Nincs tökéletes termésű év, csak év van.

Nem várom, hogy ne legyen a cseresznyében kukac és azt sem, hogy minden sárgarépa egyenes legyen. A kertem gondozása élmény és kikapcsolódás, nem pedig verejtékes munka. Elfogadom, hogy más is beleeszik az almámba a fán vagy megkóstolja a ribiszkét, marad nekem is bőven. Az egészséges kertben mindenkinek jut falat, senki nem károsít meg másokat. A tökéletesség képe nem létezhet a mindennapok valóságában, ne akarjuk elérni az elérhetetlent. A kisebb méretű szamóca némi földdel igazi ízt ad.

5. A gyomok olyan növények, amiket nem akarunk szeretni!

Nincs jó és rossz a kertben, mindennek szerepe van a körforgásban. A gyomok legnagyobb hibája, hogy nem tanultak meg szépen sorban nőni és nem akasztanak táblát magukra, hogy milyen hasznos tulajdonságaik vannak? Figyeljünk a gyomokra, sok titkot elárulnak a kertünkről. A talaj minőségét és tömörödöttségét éppúgy jelzik, mint a tápanyagtartalmát.

6. Minden élet számít, a láthatatlanok is!

A kertemben nem csak színpompás virágok és erőteljes fák élnek, hanem kevésbé formás gazok, nagy és ijesztő külsejű varangyok, ceruza vastagságú giliszták és meglátogatnak időnként seregélyek is. Gyakran hallom, ahogyan mások undorodnak az egerektől, pókoktól vagy békáktól. Mindegyikük része a Természetnek, tagjai egy nagy családnak, szükség van rájuk! Nem kell szeretni őket, el kell fogadni.

7. Komposztáld a hibákat!

Girbe-gurba répák és sérült paradicsomok, kihúzott gyomok és véletlenül eltört paprikák, túl nagyra nőtt, megsárguló uborkák, egérrágta zöldbabok – mindannyian találkozunk ezekkel nyaranta. Rakd őket a komposztdombodra és újra élet lesz belőlük, tápanyagul szolgálnak a következő ültetésedhez!

8. A növények nem alternatív gyógymódok, ők a valódiak!

Az ember állat, az állat a Természet része. Nem szakadhatunk el a gyökereinktől, mert a biológiánk ezer szállal kötődik a növényvilághoz. A kertemben tucatnyi gyógynövényem van, de még mindig nem elég. Saját csalánteámat iszom, a kamilla virágát magam gyűjtöm, a fekete berkenye bogyói szárítva is fanyar ízűek, de hatásuk nélkülözhetetlen. A Természet gyógyszertára kapjon helyet a te kertedben is!

9. A Természetet nem lehet kordában tartani, együtt kell élni vele.

A kertemben mindent lassan változtatok, nem siettetem. Igyekszem alkalmazkodni ahhoz, amit tapasztalok. Nem nyírom rövidre a füvet mindenhol és nem akarom, hogy a bokrok és fák egyenes sorokban nőjjenek. Nem ásom ki a meggyfa magoncát, mert “rossz” helyre nőtt, inkább átoltom a kedvenc meggyemre. Kontrollálni és uralni valamit folyamatos stressz, eltérít a fontos dolgoktól. Alkalmazkodjunk, fogadjuk el a másként növő bokrokat és tanuljunk a kertben.

10. A kert sosincs kész!

Vannak álmaim, hogy milyen kertet szeretnék, de nem kergetem ezeket a képeket 🙂 Gyakran engedem, hogy ott nőjjön bokor, ahol akar, majd kikerülöm. Tegnap fákat simogattam, a friss oltásokat nézegettem, hogyan alakulnak. Vannak ígéretes jelek és vannak sikertelenek is, az Élet tovább küzd. Én még nem éreztem azt, hogy készen lehetne a kert valaha is.

A kertészkedés szakma, vannak szabályai, amelyeket könyvekből tanítanak. A kert ennél több, ha elfogadod, hogy te is része vagy. Nincsenek szabályok, mert együtt akarsz vele élni, szereted a céklád mellett növő gazokat is, mert a komposztra rakva új élet alapját adja. A kerted nemcsak zöldségeket ad neked, de megtanít arra is, hogy elfogadó, türelmes és figyelmes “állat” legyél az univerzumban.

Te mit tanultál a kertedben?