Gondolatok önellátásról, kontrollról és a következő világról

Az önfenntartó, önellátó és organikus gazdálkodás híve vagyok. Így szeretnék élni, ezért dolgozom. Nem sikerült még teljesen, talán soha nem is fog, de tudatosan, lépésről lépésre haladok.

A jelenlegi világunk a COVID után nem „tért vissza a normális kerékvágásba”. Nem azért, mert maga a járvány okozta volna mindazt, amit ma látunk. A COVID inkább megmutatta, mennyire törékeny az a rendszer, amire az életünket, a társadalmainkat, a gazdaságot felépítettük. A globális pandémia főpróba volt, egy teszt, egy demonstráció.

Megmutatta, hogy:

• mennyire gyorsan lehet rendszereket leállítani,
• mennyire könnyű intelligens, képzett és öntudatos polgárokat tömegként irányítani félelemmel,
• és azt is, hogy legközelebb mit és hogyan kell csinálnia annak, aki kézben akarja tartani a káoszt.

Nem összeesküvésről beszélek, a konteók nem az én világom. Amit megtapasztalhattunk, az tanulási folyamat volt, mert a hatalom mindig tanul. Igen, a hatalom olyan, mint egy organizmus, amelyik alkalmazkodik rövid és hosszú távon is a változó körülményekhez, a hatalom egy „élő valami”.

A következmények nagy része velünk maradt, nem múlt el a pandémiával. A bugyuta és értelmetlen szabályozások, a rendeleti kormányzás, ezek mind azt a célt szolgálják, hogy a hatalom fogást találhasson a társadalmakon. A jelenleg ismert globalizmus nem fog fennmaradni ebben a formában. Nem feltétlenül látványos összeomlás jön, hanem instabil átrendeződés, hanyatlás. Ha a globalizmus darabokra esik, az már nem globalizmus – még ha a régi kifejezéseket is használják rá.

A világ nem lesz kevésbé összekapcsolt, csak máshogyan fog kötődni. Centralizáltabb digitálisan, széttöredezettebb fizikailag. Kinek az érdeke ez? Mindig keresd a pénzt és a hatalmat, megleled rögtön az érdekelteket. Társadalmainkat és a gazdasági, politikai életünket ezernyi szállal szövi át az informatika világa, ebben a térben a techóriások szerepe kulcskérdés.

Ne legyen kétség:
a tech bro-k nem demokráciát akarnak. Nem építenek közösségeket és nem akarnak autonóm embereket sem látni.
Hatalmat akarnak a szolgáltatásaikat és termékeiket használók felett.

Ez nem gonoszság kérdése, hanem rendszerlogika:

• akié az infrastruktúra, azé a kontroll,
• akié az adat, azé a viselkedésformálás,
• akié a platform, az szabja a játékszabályokat.

Az erőszak és agresszió mozgatta instabil világban az adat és a kontroll a legértékesebb.

Miért írtam eddig ilyen „vad” dolgokról, ahelyett, hogy megosztanék veletek hasznos tapasztalatokat a kertemből vagy mutatnék újabb csodálatos látogató élőlényt?

A válasz nagyon egyszerű: nem tudjuk kizárni a kertünkből a körülöttünk lévő világot, a rideg valóságot. Tudatos felnőttként, családban élő nőkként és férfiakként fel kell arra készülni, hogy megváltozik az eddig megszokott életünk. Az éghajlat változásai és a kiszámíthatatlan ingadozások hamarabb elérték a kertünket, mint Elon Musk háztartási robotjai.

Ne azt kérdezd, mit tehet érted az állam, hanem te vedd kézbe a jövőd és cselekedj!

Itt jön képbe a Kisközösségi Program, Takács-Sánta András, Gyulai Iván, a családi gazdaságok, a permakultúra, Vandana Shiva, David Holmgren, a Retrosuburbia, az önellátás, a prepperek – és mindazok, akik már most is igyekeznek minimálisra csökkenteni a függésüket a külső világtól. Nem menekülnek a valóság elől, nem alusisakos konteósként üldögélnek a kanapén, hanem tudatosan, évszázadok tapasztalataira és a modern, alkalmazott tudásra építve alakítják a jövőjüket!

Ez alkalmazkodás.

Az élelmiszer-önellátás csak egy része ennek.
Mellette ott van:

• az energia,
• a víz,
• a tudás,
• az egyszerűbb rendszerek,
• és a helyi, valódi emberi kapcsolatok.

Az önellátás számomra nem azt jelenti, hogy „kivonom magam” a világból, hanem azt, hogy nem vagyok teljesen kiszolgáltatva neki, életben tudok maradni a multik látványpéksége nélkül is.

Nem hiszek a totális függetlenségben. Hiszek abban, hogy van különbség aközött, hogy valaki használja a rendszert, vagy a rendszer használja őt.

A Csengő-kert számomra nem csak kert, soha nem is volt az. Ezernyi óra verítéke és kemény munkája van abban, ahogyan ma lüktet és lélegzik benne minden. Ti, a kertészek vagytok a kertetek szíve! Nektek kell mozdulni és mozgatni, ebben segít a Természet, a bioszféra minden apró és hatalmas eleme.
A Csengő-kert az én válaszom arra a kérdésre, hogy hogyan lehet emberként, autonóm módon élni egy egyre inkább kontrollal működő világban.

Nem vagyok kész, talán még mindig az út elején járok.

Egyre több mindent látok meg útközben és egyre több emberrel találkozom, akik velem egy irányba haladnak.

Vannak lassabban bandukolók és vannak gyorsabban haladók.

Nem vagyunk egyedül, mert akár előttünk, akár mögöttünk, de mindig lesz valaki az úton.

Olvassatok, tanuljatok, vessetek és arassatok, építsetek közösséget!

Ezen gondolkodni legalább olyan fontos, mint a palántáinkat öntözni!

Te hogyan éled meg ezeket az időket? Hogyan készülsz a változásokra?