Nehézfémek összegyűjtése növényekkel

Érdekes videót láttam ma hajnalban és a reggeli kávém mellett gyorsan írok is nektek erről a témáról. Délután majd foglalkozunk a chilikkel is kicsit 😉

Nehézfémekkel és radioaktív anyagokkal erősen szennyezett területeken, fémbányák és szemétlerakók rekultivációja során figyelték meg tudósok, hogy az ott fejlődő növényekben nehézfémek halmozódnak fel, miközben a talaj fémtartalma jelentősen csökken. Azokat a növényfajokat, amelyek nagy mennyiségben képesek nehézfémeket és fémeket összegyűjteni hiperakkumulátoroknak nevezzük. A betakarított növényeket megszárítják, majd elégetik és a hamuban ott maradnak a fémek. Röviden így írható le a fitobányászat lényege.

Miért érdemes ezt tudni a kiskertekben kertészkedőknek?

Amikor új helyre költöztök, ahol a kert talaja szennyezett, mert korábban erőteljesen vegyszereztek vagy veszélyes hulladékot tároltak, „fémgyűjtő” növények vetése segíthet a talaj megtisztításában. Természetesen nem az a cél, hogy a talajból növényekkel „kibányászott” nikkelből vagy rézből euró milliomosok legyünk, hanem az, hogy a szennyezett talajt természetes és kímélő módon tisztítsuk meg. Ez a folyamat idegen kifejezéssel: fitoremediáció, azaz talajtisztítás növényekkel.

Mi a teendőd?

Az első 2-3 évben olyan növényeket vess, amelyek összegyűjtik ezeket a fémeket a talajból, amennyiben a talajvizsgálat szennyezést mutat!

A növények a gyökereiken keresztül fokozatosan felszívják a fémeket, és a levelekben, szárban koncentrálják azokat.

A keletkező zöldtömeget nem használhatod komposztként a kertedben!

Össze kell szedni, megszárítani, majd elégetni vagy a helyi szabályozásnak megfelelő módon eltávolítani (égetés, veszélyes hulladék), majd a hamut összegyűjteni.

Ez a hamu tartalmazza azokat a nehézfémeket kis mennyiségben, amiket a növények a talajból kivontak.

Mely nehézfémek összegyűjtésére ismerünk más növényfajokat?

Az ólom (Pb), kadmium (Cd), réz (Cu), cink (Zn), króm (Cr), szelén (Se) cézium (Cs), stroncium (Sr) és nikkel (Ni) már gyűjthető a növények segítségével.

Rendben, szóval a talajból veszi ki a fémeket, de mivel? A legismertebb és már kutatásokkal igazolható módon aktív „bányászok” gyakran teljesen hétköznapi növények: a mustárfélék, a napraforgó, disznóparéj-félék és számos fűfaj.

Érdekel részletesen is, hogy melyik és mit von ki?

Akkor lapozzunk, itt a lista.

A mustárfélék, mint a fehér mustár (Sinapis alba), indiai mustár (Brassica juncea) vagy a repce (Brassica napus) erőteljes és gyors növekedésű növények, gyorsan kelnek és nagy zöldtömeget nevelnek. Az őszi repce jól bírja a hideget, a fagyos telet, hosszú ideig “dolgozik” a talajon.

Mit vonnak ki a mustárfélék? Ólom (Pb), kadmium (Cd), cink (Zn), szelén (Se), króm (Cr), cézium (Cs) és részben a réz (Cu), amelyet összegyűjtenek.

Még nem művelt kertekben célszerű vetni ezeket a növényeket, de első évben nem szabad visszaforgatni zöldtrágyaként, ha a talajvizsgálat szerint a kert talaja nehézfémeket tartalmaz! Lekaszál, megszárít, összegyűjt és eléget, hamu összeszed!

Következő gyűjtögetőnk is ismert, a napraforgó (Helianthus annuus), amelyről szinte mindenki tudja, hogy rendkívül tápanyag igényes növény, szinte kizsigereli a talajt. Nos, ezt használhatjuk ki akkor is, ha a talajunk szennyezett ólommal, (Pb), kadmiummal (Cd), nikkellel (Ni), mangánnal (Mn), rézzel (Cu), cinkkel (Zn) és arzénnal (As). A csernobili katasztrófa után használták a radioaktív stroncium (Sr) kivonására is.

Ideális választás második évi „kezelésre”, mert erőteljes növekedésű, hatalmas és közepes mélységekbe lehatoló gyökérzete minden felszív, amit csak elér. Éppen falánksága miatt nem ajánlott később nagy számban vetni saját kertbe, mert könnyen felemészti a talaj tápanyag készletét.

A méltatlanul kevésre értékelt disznóparéj, amellett, hogy emberi fogyasztásra is alkalmas, jól érzi magát nehézfémekkel dúsított talajban is. Ólom (Pb), kadmium (Cd), cink (Zn),
urán (U), mangán (Mn) és nikkel (Ni), nem számít, szinte felpörgeti a növény növekedését.

Természetesen ha a talajban nehézfémek vannak, akkor se mi, se az állataink ne kapjanak disznóparéjt!

Gyors növekedésű növény, jól bírja a száraz, forró nyarakat is, ideális megoldás talajtakarásra is.

Ne feledjük: ha bányászati céllal vetettük, mert a talajunkban nehézfémeket mutattak ki, akkor nem lehet komposztálni sem!

Érdekes és kissé meglepő csoport a fűféléké. Az angolperje (Lolium perenne), az olaszperje (Lolium multiflorum) és a csenkesz (Festuca spp.) szinte minden füves társulásban megtalálható. Ezek a füvek nem extrém kivonók, inkább stabilizálják a talajt, sűrű gyökérzetükkel átszövik és mindenhová “beteszik a lábukat”.

A három legfontosabb szabály!

– Ne komposztáld soha!

– Ne etesd állatokkal!

– Ne maradjon a kertedben!

Hiperakkumulátorok, azaz extrém gyűjtögetők
Vannak olyan növényfajok is, amelyek kifejezetten nagy mennyiségben képesek bizonyos nehézfémeket gyűjteni, ezek a hiperakkumulátorok, mint a Sárga ternye (Alyssum murale) – nikkel vagy a havasalji tarsóka (Thlaspi caerulescens) – cink, kadmium.

Kiskertekben rájuk remélhetőleg nincs szükség, viszont ígéretes kutatások zajlanak velük erősen szennyezett területek rekultivációjához.

A Természet néma harcosai

A kertünk önálló, változó és öngyógyításra képes rendszer is, amely nemcsak pihentet és kikapcsol minket, de képes “gyógyítani” is. A talaj növényekkel való tisztítása, a remediáció megtanít minket arra, hogy minden “gyomra” és növényre szükség van!

Attól, hogy nem látjuk egy-egy faj hasznát, ne gondoljuk, hogy az ökoszisztémánkban nincs szerepe. Minden növény és állat céllal alkotja az élővilágot, a mi feladatunk, hogy minél többet megismerjünk ezekből a rejtett összefüggésekből. A saját életünket könnyíthetjük meg, ha alázattal fordulunk a Természettől ellesett tudás felé, és hagyjuk, hogy a növények csendben elvégezzék a feladatukat.