A globális élelmiszerrendszer törékenysége – és amit tehetsz ellene

Az USA és Izrael támadása Irán ellen alapjaiban rengette meg a modern világot. Egyik napról a másikra tanulták meg százmilliók, hogy pontosan hol is található a térképen a Hormuzi-szoros és miért ez a világ egyik legfontosabb közlekedési csomópontja. Mi köze ennek az élelemhez és a Csengő-kerthez? Szánj pár percet az olvasásra és megtudod!

Az élelmiszerbiztonság elválaszthatatlan az energiától, szállítástól, országnyi méretű nagyvállalatoktól, élelmiszeripartól és a vegyipartól. Amikor ezek az elemek megrendülnek, az emberek hirtelen rájönnek arra, hogy micsoda értéke is van a saját kertnek, egészséges magnak, komposztnak, haszonállatoknak, a javítható és minőségi szerszámoknak és a tudásnak. Az nem fogja megváltoztatni a jövőt, ha az emberek csak a híreket olvasgatják és a légitámadások videóit keresik a videómegosztókon.

Át kell gondolni és alaposan meg kell tervezni azt, hogyan lehet csökkenteni függőségünket a sérülékeny, globális ellátási láncoktól, amelyek az olajat élelmiszerré változtatják. A környezetünkkel, az ökoszisztémával összehangolva fenntartható módon, a Természet szabályaival harmóniában kialakított mezőgazdasági technológiákkal, egészségesebb, több zöldséget tartalmazó étrenddel lehet megbízható és jövőálló élelem ellátást felépíteni. Ehhez nem kell újra feltalálni a spanyol viaszt, a válasz már az asztalon hever – permakultúra.

A permakultúra NEM növénytermesztési technológiák és szabályok gyűjteménye, hanem olyan gyakorlatias, helyi tapasztalatokra és földrajzi adottságokra épülő tervezési rendszer, amely nem a profit maximalizálására törekszik, hanem a környezet és a benne élő közösség ideális kapcsolatának kialakítására. Felhasználva és megóvva az élőhelyünket hosszú távon biztosítható a biztonságos élelemforrás. A permakultúra elsősorban gondolkodásmód és szemlélet, ami megmutatja a modern ember számára az utat vissza a Természethez.

Mi is a jelenlegi helyzet?

Az élelmiszerbiztonságot nem az elmúlt néhány hét harcai zilálták szét. Most derült ki, hogy mennyire sérülékeny is valójában a globalizmus eszméje és gyakorlata. A világ műtrágya exportjának nagyjából 30%-a a Hormuzi-szoroson halad át. Vagyis ott haladt át addig, amíg ez biztonságos volt. Most, 2026 április közepén ott tartunk, hogy blokád alá vonják a blokádot is, szinte teljesen megállítva a kereskedelmi hajók forgalmát.

Az északi féltekén beköszöntött a tavasz, elindultak a nagyipari mezőgazdaság munkálatai. Előkerültek már a permetezők és a műtrágyaszórók, indul a munka. A végletekig kizsigerelt és tönkretett, szinte élettelen termőföldek műtrágya nélkül a szokásos termésátlagok töredékét fogják csak adni. Már most jelzik meteorológusok, hogy az idei nyár (hasonlóan az elmúlt évtizedhez) is száraz és nagyon meleg lesz, szélsőséges éghajati eseményekkel. Az már biztos, hogy nem fognak időben és megfelelő mennyiségben eljutni a megrendelőkhöz a rovarölők, gombaölők és műtrágyák, ami áremelkedéshez és hiányhoz fog vezetni.

Ki fogja ezt legjobban érezni? Nem, valószínűleg nem Te, kedves olvasóm, hiszen olyan oldalt olvasol, ahol fenntartható módon, a Természettel összhangban törekszünk legalább részben önellátó háztáji gazdaság kialakítására. Azonban azok, akik csak akkor jutnak zöldséghez és gyümölcshöz, ha elmennek a szupermarketekbe vagy a boltokba most érezhetik igazán, hogy milyen szoros a kapcsolat a kőolaj és a saláta között.

Azt gondolják sokan, hogy a gazdák majd alkalmazkodnak, emelnek az árakon, az állam támogatja őket és tulajdonképpen minden rendben is lesz.

Nem lesz.

Az ipari léptékű mezőgazdaság nem tud néhány hét vagy hónap alatt alkalmazkodni a hiányhoz! A műtrágya és növényvédelmi szerek hiány és magas ára a termés mennyiségét és a biztonságot is veszélyezteti, a dráguló üzemanyagok pedig tovább növelik az árakat.

Mi várható néhány hónapon belül?

Nem fognak kiürülni a polcok egyik napról a másikra, azonban kisebb lesz a választék, emelkednek az árak és csökkenhet a termékek megszokott minősége is. A nem megfelelő minőségű táplálkozás pedig így is komoly egészségügyi problémákat okoz, ezt tovább fogja fokozni, ha nem lesz elegendő mennyiség.

Akkor ennyi és vége? Dehogyis, a munka csak most kezdődik!

Most, hogy kellően sötét képet festettem a ránk váró közeljövőről, kérlek, ne lépj ki az oldalról kedves olvasóm! Már tudjuk, hogy mi várhat ránk, ezért tudunk a kérdéseinkre válaszokat keresni. A problémák megismerése az első lépés a megoldások felé, kezdjük is el!

A Csengő-kert története közel 10 évvel ezelőtt kezdődött, amikor a 3000 négyzetméternyi, nagyüzemi módszerekkel művelt földet megvettük. Azóta lassan, tudatosan tervezve alakítottuk a jelenlegi állapotára. Amit felépítettünk rajta, azt maga a kert termelte meg, néha gyorsabban, néha lassabban. Voltak sikertelen próbálkozásaink, kudarcaink is, ma már azonban elmondhatom, hogy kis oázisként él a tájban. Vegyszerek nélkül is működhet a kiskert, én ezt minden nap látom. A tapasztalatainkból és a mindennapjainkból levonva a tanulságot írtam ezt a posztot, hogy segíthessek nektek is megtalálni a nektek legjobb megoldást!

Több írásom is született már arról, hogyan lehet egy kiskertben (akár 500 négyzetméteren is!) megtermelni egy család akár éves zöldségszükségletét is. Ha eddig nem kezdtél bele a saját kerted kialakításába, most már ne halaszd tovább!

A jelenlegi globális válság egyik eleme az élelmiszerbiztonság megszűnése, azonban ez az a pont, ahol mi, az egyének is tudunk tenni valamit a saját érdekünkben. Az ellátási láncoktól való függés viszonylag egyszerűen megszüntethető: termeljük meg magunknak, amit csak lehet!

Hogyan lehet kialakítani egy fenntartható, legalább részben önellátó organikus kertet?

Egyszerűen – utánozd a Természetet!

Organikus, azaz természetes gazdálkodást folytatunk, így a kertjeinkbe nem lesz szükség vegyi anyagokat használni, vásárolni!

Nem kell műtrágyát használnod, mert van talajélet, amit serkenthetsz szerves anyagokkal és komposzttal!

Növényvédő szerek helyett a kertedben kialakuló természetes egyensúly, a biodiverzitás és a változatos fajgazdagság fogja mozgatni az ökoszisztémád élőlényeit.

A boltoktól és a határokon át mozgó ellátási láncoktól sem fogsz függni, ha helyben, a helyi termelők által termelt élelmet eszed és azt dolgozod fel.

Hogyan termelhetek egyetlen kertben elegendő zöldséget és gyümölcsöt a családnak? Télen honnan lesz zöldségünk? Kell húst is enni, anélkül a férfiak nem tudnak dolgozni!

Általában ezek a következő kérdések, amelyek felmerülnek, amikor a házikerti zöldségekről beszélgetek valakivel. Nos, nem kell fűevőnek lennie senkinek ahhoz, hogy alapjaiban változzanak meg az étkezési szokásai. Számos zöldségféle (lencse, gomba, csicseriborsó, bab, zöldborsó, spenót, brokkoli, kelbimbó és spárga) rendkívül magas fehérjetartalmú, kiválóan kiegészíthetik vagy akár helyettesíthetik is a tisztán húsalapú fehérjebevitelt. Ezen zöldségfélék megtermelhetők a kertünkben, egyszerű befőzési eljárásokkal tartósíthatók, így télen is van saját.

Mekkora terület kell, hogy a családunknak elegendő zöldségmennyiséget megtermeljük?

Nos, ez minden család esetében más és más nagyságot jelent. Nem mindenki kedveli ugyanazokat a zöldségfajtákat, ezért általánosítás helyett inkább vegyetek elő egy lapot és írjátok össze, hogy melyek a családban a szívesen fogyasztott zöldségfélék. Majd erre alapozva lehet megtervezni, hogy miből mennyire van szükség és ebből már kiszámolhatjuk, hogy hány palántát kell nevelnünk és mennyi magot kell vetnünk. Erről a témáról részletesen írtam egy másik posztban, amelyet itt olvashatsz el.

A tervezés és ötletelés fejben is mehet, de célszerű papírral a kézben alakítgatni az ágyásokat, mert 8-10 féle zöldségnél és palántánál már könnyen elcsúszhat a terv a valóságtól. Amikor készen vagyunk a tervekkel, kezdődhet a munka. Ehhez a következő írásban találsz segítséget.

Leszedtük, összegyűjtöttük! Hogyan tovább?

Sokak szerint könnyebb megtermelni, mint tartósítani a kertünk terményeit. Ezzel lehet vitatkozni, de az tény, hogy nagy felelősség a szezonban megtermelt zöldségeket és gyümölcsöket higiénikusan, biztonságosan tartósítani, hogy azokat később el tudjuk fogyasztani! Rengeteg verejték kell ahhoz, hogy ott legyen az asztalon az üvegbe rakott lecsó és bizony nagy veszteség lenne, ha megromlana az üvegben. Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol a kertészek és háziasszonyok kreativitása határok nélküli – a tartósítás. Nem túlzok, ha azt írom, hogy ezernyi trükköt és praktikát találhatunk a legjobb módszerekhez, receptekhez. Én nem tudok és nem is akarok kiemelni ezek közül egyet sem. Mi a szüleink, nagyszüleink által használt receptekkel dolgozunk. Azokat “igazítjuk” a mi ízlésünkhöz, módosítjuk az eredeti recepteket. Időnként kipróbálunk új módszereket, de alapvetően jól működnek. Nem használunk tartósítószereket, recepttől függően használunk sót, cukrot, ecetet.

Feldolgoztuk a zöldségeket, gyümölcsöket, már “csak” el kell helyezni őket. Hűvös, száraz kamrában, stabil polcokra pakolva őrizhetjük meg a munkánk eredményét. Az első kapavágástól hosszú idő telik el, míg a befőttesüveg a polcokra kerül. Vigyázzunk rájuk, mert ha a polcok üresek, akkor hiába van pénz.

Jó munkát csak jó szerszámmal lehet végezni!

Nemcsak az élelmünkre kell másképpen gondolni. A fenntarthatóság egyik fontos része, hogy olyan szerszámokat használjunk, amelyek tartósak és szükség esetén javíthatóak. Kerüljük a műanyagból és lemezből készült divatos, színes kerti eszközöket! Keressünk kovácsolt vas és/vagy acél szerszámokat! Tanuljunk meg szerszámokat élezni, köszörülni és fenni, nyelet kicserélni. Ezek apróságok, de sok pénz marad a zsebben, ha egy törött nyelű szerszám helyett nem újat veszünk, hanem a nyelét cseréljük ki. Remek oktatóvideókat találhatsz a videómegosztókon, ha sosem csináltál még ilyet.

A kerti munkákat nagyban megkönnyítik a gépek, motoros eszközök. Én azt vallom, hogy igazán akkor tudunk a legjobban alkalmazkodni a környezethez, ha a legkisebb kárt tesszük benne. A vasból és fából készített ásóvilla és a kerti traktor ökológiai lábnyomai között óriási különbségek vannak. Természetesen ehhez a gondolkodásunknak is át kell állnia az ipari mezőgazdasági elvárásokról az organikus, háztáji léptékű gondolkodásra. Ha a kényelem és gyorsaság a szempont, mert az a kertésznek jó, akkor a környezet fogja ezt a másik oldalon megszenvedni ezt a talaj rombolásával, a fosszilis energia használatával és az ezzel járó környezetszennyezéssel. Az emelkedő üzemanyag árak hamar változtatásra késztetik majd a kiskertekben tucatnyi féle kisgépet használókat is. Ahol lehet, használjunk jó minőségű kéziszerszámokat és csökkentsük az elektromos és benzines kisgépek alkalmazását.

Nem ehetek csak zöldséget zöldséggel! Miért nem ehetek húst?!

30 évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt az, hogy a falvakban ne lennének állatok az udvarokon. Nem kutya és macska, hanem haszonállatok voltak az ólakban. Általában 1-2 disznó, tyúkok a tojásukért, csirkék a húsért. Sok helyen természetes volt, hogy kacsa és liba legelte a kert egy részét. Ma már egészen távoli helyeken lévő településeken is alig találni haszonállatokat, a helyükön grillezők és gyep van. A falvak átalakulása egyfajta pihenőövezetté nem javítja az ott élők esélyeit az élelmiszer ellátási lánc problémái idején. Számos magyarázat hallható arra, hogy miért nincs tyúk vagy disznó az udvaron: nincs rá idő, koszosak és büdösek, egyébként se értek hozzá.

Nos, amikor a növekvő húsárak láttán reklamálunk, akkor jusson eszünkbe, hogy bizony magunknak is nevelhetünk csirkét, nem kell a boltba menni. Mindent meg lehet tanulni, különösen akkor, amikor az élelmünk múlik ezen. 10 tyúk biztosítja egy átlagos család tojásszükségletét szinte egész évben (a tollváltás időszakában csökken a tojások száma). 50 darab húscsirke felnevelésével már heti egy alkalommal a saját magunk által termelt húst tehetjük az asztalra. Érdemes átgondolni, hogy kinek milyen lehetőségei vannak és a lehető legtöbbet magunknak megtermelni. Napi 1-2 óra munkával lehet már kis kertünk és néhány tucat szárnyasunk, jut idő mellettük pihenni is.

Akkor ez a káosz tulajdonképpen jó nekünk?

Globális problémákra globális megoldások kellenek, ahogyan Szathmáry Eörs, világhírű evolúcióbiológus is mondta, azonban jelen esetben mi magunk is tudunk tenni a helyzetünk javításáért. A nemzetközi kereskedelem és a nagyhatalmi viszonyok is átalakulnak a szemünk előtt, de a kis közösségekre épülő, fenntartható önellátásra törekvő szerveződések reális és biztonságos kiutat mutatnak. Organikus, vegyszerek nélküli kisléptékű háztáji gazdaságok lesznek a kulcsai a túlélésnek!