Ez az írás eredetileg Facebook-posztnak indult, de nem akarom, hogy két nap alatt eltűnjön az algoritmus mocsarában. Amit most a vízhiány kapcsán látunk, az nem egyszeri hiszti, hanem tünet: rossz kertkultúra, rossz vízhasználat, lerohasztott infrastruktúra és közösségi felelőtlenség találkozása.

Takarékoskodj az ivóvízzel!

Ezt kérte a kormány, a Vízügy, a vízmű, az önkormányzat, a józan ész, a fizika, meg nagyjából mindenki, akinek még nem főtt puhára az agya a negyven fokban.

De hát egy magyarnak ne mondja meg senki, mit csináljon!

Mit képzel magáról ez a sok öltönyös, mérnök, vízügyes, polgármester, szakember meg egyéb gyanús alak, hogy majd pont ők szólnak bele abba, mivel locsolja a magyar ember délben az árokpartot?

Hogy majd nem tölti fel ivóvízzel a medencét? Nem tölti fel?!???

Hogy majd nem mossa le a kocsit?

Hogy majd nem önti a vezetékes, emberi fogyasztásra tisztított ivóvizet a betonra, a porra, a fűre, a tujasorra, a semmire?

Na ne vicceljünk már.

Mert a magyar ember szabad.

Szabadon szárítja ki a saját kútját, szabadon terheli túl a saját ivóvízhálózatát, szabadon veszélyezteti a szomszédja csapját, a kórházat, az óvodát, az idősotthont, a tűzoltást, aztán szabadon ordít majd, hogy „miért nincs víz?!”

És amikor a vízmű azt mondja, hogy a rendszer összeomolhat, akkor a dacos magyar virtus még egyszer utoljára rácsap a kerti csapra:

„Na majd én megmutatom!”

Meg is mutatja.

Megmutatja, milyen az, amikor a medence fontosabb, mint az ivóvíz.

Megmutatja, milyen az, amikor a zöld gyep fontosabb, mint a szomszéd gyerekének fürdetése.

Megmutatja, milyen az, amikor az autómosás fontosabb, mint az, hogy a településen legyen nyomás a rendszerben.

Megmutatja, milyen az, amikor a „nekem senki ne mondja meg” mentalitásból nem szabadság lesz, hanem száraz csap.

És majd jön a következő jelenet.

A Facebookon felháborodott kommentek.

„Hol a víz?”

„Mit csinál a szolgáltató?”

„Mire fizetjük a számlát?”

„Ez is a vezetés hibája!”

Persze, van bőven felelőssége a vezetésnek is. Évtizedek óta rohadó infrastruktúra, elmaradt fejlesztések, klímaválságra alkalmatlan településtervezés, és a végtelen növekedés meséje, hogy lehet még több ház, még több térkő, még több medence, még több locsolt gyep, mert majd a rendszer elbírja.

Rezsicsökkentééééés?!? Érted, rezsicsökkentés. A karbantartások és a fejlesztések csökkentése történt meg helyette és most ennek iszod a levét. Ja, nem, mert nincs!

De amikor már konkrétan megkérnek, hogy ne locsold ivóvízzel a kertet, ne tölts medencét, ne moss autót, és erre még nő is a fogyasztás, akkor ott már nem csak a rendszer beteg.

Ott a társadalom is.

Ez nem „vízhiány”.

Ez jellemhiba, ez a kihaénnem pökhendiség.

Ez az a pont, ahol a klímaváltozás, a lerohasztott közműhálózat és a végtelenül önző kispolgári dac találkozik.

És ebből nem szép tanmese lesz.

Ebből üres csap lesz. Büdös vécé meg kannás víz. Dühös emberek és összeomló szolgáltatás. Emberek kerülhetnek életveszélybe , mert nincs kapacitás arra a lerohasztott önkormányzatoknál, hogy az egyedül élő időseket ezekben a napokban fokozottan segítsék. Nincs itt semmire se akarat, se pénz.

Bezzeg f@szméregetés az van, hogy mekkora medencéd van és te nem teszel bele klórt, inkább leengeded és újratöltöd!

Hát most sokan nem fogják újratölteni, mert nincs miből.

Lehet károgni és engem anyázni (meghalt már szegény), de előtte el kellene azon gondolkodni, hogy miért viselkednek így ma az országban az emberek. Nem, ez nem egy-két barom, aki nem érti!

Ezrek fognak a lajtoskocsiknál sorban állni, mert képtelenek vagyunk felelősségteljes emberként, a közösség tagjaként viselkedni.

A hiba megint a hivatalban van meg a kormányban.

Ja, persze.

Csak előtte érdemes lesz megnézni, hogy tegnap este ki locsolta még utoljára a gyepet ivóvízzel.

Remélem megbántottam ezzel a pár mondattal azokat, akik nem törődnek a saját közösségükkel, akik délben locsolják az árokparti gyepet és azokat is, akik azt hiszik, hogy ők mindent megtehetnek, mert “majd kifizeti a vízszámlát, van pénz lóvéra”!
Akik pedig, mint én is, mulcsolnak és hajnalban locsolnak a kútból, akik nem vágjuk 5 centisre a gyepet és nem mérgezzük a talajt, mi megtesszük amit lehet. Mi nem tudjuk megnevelni a renitenseket, de a Természet meg fogja.

De ő nem fog udvariasan szólni előtte.

A megoldás nem az, hogy soha többé nem locsolunk. Hanem az, hogy nem ivóvízzel, nem délben, nem csupasz talajra, nem öt centisre nyírt gyepre, nem vegyszerrel kiirtott, halott kertre pazaroljuk azt, amiből egyre kevesebb lesz.